Édesanyám Emlékére!
Egy csendes őszi hajnalon,
fény fut át a szobán,
dobban még a fáradt szív,
majd csöndben megáll.
Felnézünk az égre hát,
és torkunk összeszorul,
már emlékünkben élsz tovább,
és angyalként vigyázol ránk,
DRÁGA ÉDESANYÁM!

Ide születtem, én erre a tájra,
a végtelen szittya-pusztaságra
lankás dombokra, illatos rétre
folyók partjára, Kárpátok ölébe.

Ide születtem én vérbe, elmúlásba
Török tatár dúlta üszkös délibábba
Örök -igaz harcát vívó szabadságba
ó én lenézett szegény magyar árva.

Ide születtem a Nagy-Duna partjára
Csonka magyar ...

Mondjátok, hova visztek, cimboráim?
Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom.
Más ház állhat-e itten, messze túl a
Szent gyümölcsösök és tanyák határán,
Telve ennyi silány szobával, ággyal?
Lám, itt felcicomázott lányok laknak;
Gőgösen meredő magas hajéket
S vállukon lebegő lepelt viselnek,
Érett mellüket el se rejtve abban,
Hát ez ...

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. ...

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem ...

Furcsa hangulat érint meg, ahogy a régi temetőt járom.
Fejem felett terebélyes fák haldokló lombkoronája tekint rám,
Lábam alatt zizegnek az elmúlást idéző, lehullott levelek.

Járatlan bozótos rejtekében megsüllyedt, ledőlt síremlékek,
Melyeket átharapott az idő vasfoga, s melyek névtelenül rejtik
Előlünk, hívatlan látogatók elől a bennük ...