Senki szívemből Téged ki nem űzhet.
mióta akkor sorsod, sorsomba fűzted.
mert lelki társad vagyok, már örökre!
az átjárót bezárom, a test csupán anyag!!
ha elmúlt, csak a szellem napfény-fátyla marad.

hogy bús légy, nem hagyhatom, értsd meg!
társam voltál a magányban, ezért kérlek,
alkoss, élj! légy ...

Kedves mesterem!
Válaszolok most kérdésedre, bár restellem,
Hogy csak most teszem.
Hová lett eszem?
A nagy kérdés: \'Ej mi a kő\' mely foglakoztat,
Amit kedves versed első sora is hangoztat.
Csak azt nem értem – Remélem sértésnek nem veszed –
E kérdést fel e műben, miért pont egy tyúknak teszed?
Bár művedben próbálod keresni a ...

Lehunyom szemem,hogy a tiédet lássam,
hogy a külvilágot kizárjam,
s csak az érzéssel foglalkozzam,
csakis rád összpontosítsak!

Hátha te is rám gondolsz,
talán te is utánam vágyódsz,
várod ,hogy megpillantsál az úton,
s szeretnéd,hogy tekintetünk találkozzon!

Engem marcangol s darabokra szaggat,
hogy nem láthatlak,
s a tudat ...

Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják,,magyarok\'
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar ...

Könnybe borult már a szemem.
Pedig most ment csak el.
Nézek az autó után de már nem
látom,hogy merre jár.

Szívem elszorul s nem jön
álom a szememre.
Pedig tudom,hogy vissza jön.
De még is szívem szomorú.

Mikor átölel és lágyan simogat.
Aszt kívánom,hogy soha ne legyen
vége-e véget nem ...

Rongyokba tekerve találtak rám,
-lehettem ennyi- mutatta anyám.
Hosszú évekig ringatott mígnem,
emberré lettem s így hagyott itten.

Nem volt Ő szülőm én sem a magja,
vérünknek nem volt, közös patakja.
Vonásunk még csak nem is hasonlott,
rokonságunk tán égtől való volt.

Szunnyadta álmát, riadt sírásra,
ágyamnál termett ...