A naptárban az van írva,
ma van az év legszebb napja.
Édesanyám köszöntelek,
kicsi szívem hálát rebeg:

Köszönöm, hogy szeretsz engem,
sok jóval és türelemmel körül veszel.

Tudod én még kicsi vagyok,
s ölelésre vágyakozok.
Hadd bújjak hát most is hozzád,
s gondoskodó szeretettel óvjál meg egy életen át.

Fűtenger nő
a vasúti sín
töltésén,
a patak fölött
keskeny
értelmetlenség.
A csöndet
elmém tiltakozása
töri szét:
Mit keresek
ezen a tájon?
Fűtengerbe
őrzött
ifjúságom?
Csillogtak a
vágytól
ragyogó
szemek,
kézfogás,
körtánc,
pezsdülő vér,
csókba ...

Ifjúságom virágba öltözött rét volt,
út menti vörös pipacs az enyém volt:
sör-e, bor-e, pálinka-e?
ha eltalálod, megeheted.
Játéknak hittem az életet.
Anyánk szárnya alatt a harmónia...
Elhitettem magammal
a világ is hasonlóan ragyogó,
mosolygó, becsületesen dolgozó.
Ledöbbentem.
Rácsodálkoztam a
fátyolba csomagolt ...

Mozdulatlan dermedt csend ül a táj felett,
a Nap sem tesz lépéseket,
hallgat a fű, fa, bokor,
röptében a madár megkövül,
a szó torokban ragad,
házába bújik a világ.
Óriás, vérdermesztően fekete fehér foltos felhő
fuvallata megremegteti a földi létet, morajlás követi,
mintha kősziklák esnének széjjel.
Sötétségben jég kopogtat ...

Meghajlott már rajta a cseréptető,
És újra rossz a kapucsengő.
Az udvart a gyom is belepte.
Nem játszanak ott már, gyerekek nevetve.

Furcsa volt most újra látni.
Otthonom már nem a régi.
A falak is megvetemedtek,
És lyukasak az esőereszek.

Emlékszem mikor épült,
És napról napra egyre szépült.
A szép nagy házban éltünk ...

Édesanyámnak

Te vagy egy csillag
fenn az égen.
Én a Hold vagyok
a csillagréten.

Ha nem lenne
csillag a réten,
nem lenne Hold
a csillagréten.

A Hold nélkül
sötét lenne az éjszaka,
az ég tengerén
csillag sem ragyogna.