Karcol a toll furcsa mintát a papírra,
Egy gyönge kéz mi görbén irányítja.
S az agyam gondolatait így vetem papírra,
A tudatom, gerincem velejét tördeli darabokra.

A foszlányokban ott van minden,
Ahogy a sorsod a holnapodban,
De nem feleded mi kitűzve volt,
Nem feleded mit az élet rád teherként pakolt.

Ahogy az oktalan állat sem felejti ...

Fázom és melegedni volna kedvem,
de némán tűrök a rám törő hidegben,
mint dermedt ágon gubbasztó madárka,
csőrét szárnya közé rejtve el.

Gondfelhők úsznak a széllel felettem,
alattam rianás, és térdem roskatag,
bűntől csordul az égig érő katlan,
de hitem ma mégis megmarad.

Istenem mondd, ...

Álmomban fent járok titkos utamon,
Nem érint a földi világ, az anyag,
Lelkem nem tapos durva kavicson,
Nem érzem, hogy a gondviselés hanyag.

Pilleként lebegek, könnyű vagyok,
Átjár valami titkos energia,
A teremtés csodája, hogy én vagyok,
Tudom, így kellett alakulnia.

Alattam városok és ...

Virágzásom idejében
Akármerre kerültem,
A természet nagy kertjében
Minden nyitott körűltem;
Minden újult, éledett,
Minden örvendeztetett.

Héj de már hogy meghervadtam,
Ha lehajtom fejemet,
Azt súgja a főld alattam,
Hogy maholnap eltemet.
Sorsom így ...

Virágzásom idejében
Akármerre kerültem,
A természet nagy kertjében
Minden nyitott körűltem;
Minden újult, éledett,
Minden örvendeztetett.

Héj de már hogy meghervadtam,
Ha lehajtom fejemet,
Azt súgja a főld alattam,
Hogy maholnap eltemet.
Sorsom így ...

Eveztem én az élet kék taván.
(Remegtem éles alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbalám

S de furcsa állat a magános ember,
Szeretne látni büszke partokat
S kilépni egyre soha-soha nem mer,

Csak messziről tár kapzsi karokat.)
A víz pihent s gondoltam nagy kevélyet
(Avar királyfi volt a gondolat):

Pihen

Olvasták: 484

Élet,