A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban…

Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

De nála van és ő borítja életre fekete leplet,
Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.

Az életben ...

Aggódtok-e estelente:
- A Becsület erre ment-e?
Ne féljetek! Vannak hegyek:
nem ismernek Becsületet!

Úgy látjátok, hogy ez jól van?
Hízik disznótok az ólban…
Hazátok, - most, ugye néztek? –
egyszer eladott egy népet,

- s fejet kapkodsz, kis ebadta? –
Erdélyt is, így, visszakapta,
s Dolfi Bácsit éljenezte…
Becsület, te, - ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...

Versben, európai stílusú haikuban és 10 szavasokban.

Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott…
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott.

Az üveg repedései, tátongó nyílásainak
És szabálytalanul törött kusza-ábrás hálóinak
Összessége, jelentős akadálya volt kilátásnak.

A gép a ...

Versben és európai stílusú haikukban…

Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni?
Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző... azt ki kell várni!
Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba,
Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba.

Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a ...

Röpülgetnek a hópelyhek…

Mint a vadlibák húznak a hópelyhek, nyugat felé,
Mert a dühöngő keleti szél kizárólag az ítészé!
Lassacskán mégis fehér takaróba burkolózik a táj,
Biztos van olyan állat, akinek ez bizony, nagyon fáj
*

(3 soros-zárttükrös)
Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt.
Fagyos ...