Befoghatod a számat,
megkötheted kezeimet.
De eszmém bennem tovább él,
s eljut azokhoz, akikhez kell!

Igen, akikhez kell,
akiknek ez kell.
Az igazság, a bizalom,
hozzátok el juttatom.

Néha nem értitek, mit cselekszem,
valamikor furcsán viselkedem.
Különcnek, örültnek tarthattok,
ám idővel meglátjátok igazat adtok!

Drágám! – édes tubicám!
Embereld meg magad!
Legyen benned akarat!
Ne tedd le önmagad
hisz’ nálad szebb, nem akad!
Hidd el!
Megvan neked mindened
amit a férjed szeret.
Érzék, szépség és szeretet
a szexben, vad élvezet.
Kérlek!
Te is szeresd úgy a tested
ahogy én imádom
ha nem ...

Szálak mögül, messze a háttérből,
furcsa figurákat rángat ki az életből.
Helyettük él és uralkodik felettük,
de nevét nem tudjuk így nem is, feledtük.

Ez nem csak színházi komédia,
hanem valóság és az életben tragédia!
Ő ott van mindenütt de, nem láthatjuk,
akaratunk ellenére testünk neki ...

Előtted a küzdés,
Előtted a pálya,
Az erőtlen csügged,
Az erős megállja,
És tudod az erő micsoda?
- Akarat, mely előbb vagy utóbb,
De borostyánt arat!

Arcod keresem a naplementében,
amit máshonnan látunk, te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
nekem a fák közt szűrődik át a fény.

Arcod keresem a csillagok közt,
amit együtt nézünk talán.
A csillagokkal beszélek, és közben
akaratlanul is, meg-megérint a magány.

Arcod keresem az arcok közt, ...

Az élet sötétség, ha nincsen akarat.
S minden akarat vak, ha nincsen tudás.
S minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka.
S minden munka üres, ha nincs benne szeretet.