Millionyi évnek tengernyi fénye,
kinn a sötétben,virrasztunk értük.
Mi még megértük,lehet,hogy értjük.
Amiért éltek ,talán megérte?

New Yorknak fényét,nyújtja sok gyertya.
Apáink sirját,az eső mossa.
Köveken moha,nem feledjük soha.
Az élet nélkülük igen mostoha.

Szálljon áldás maroknyi földre.
Amivé szivük,lelkük ...

RESZKETŐ HAZÁM
Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink ...

Hány esőcsepp mosta már el lépteink nyomát,
s könnyeinket szárította megannyi napsugár,
bárányfelhőn messze szállt szerelmes szívünk,
s összetörte lelkünk a fájdalmas, bús magány.

Magával sodor az ár, utazom az élet vonatán,
mellettem csak úgy szaladnak az égig érő fák,
a szívem azt súgja, ne siess, kicsit még várj,
a régi ...

Napfény táncol az ablakunkon.
A tavasz kopog az ajtónkon.
Gyere tavasz! Gyere már!
Az egész világ csak rád vár!

Neked nyílik a virág!
Neked szépül a világ!
A természet újra virul!
Megtisztul a tél nyomától!

Gyere tavasz! ...

Hatvan évem elszállt madár...
Ki tudja, visszajön-e újra
meg újra tavaszok hajnalán?
Fakaszt-e bennem új rügyeket,
lesz-e még napfényes életem?

Virágzik-e a rózsafa ága,
borsódzik-e az orgonák virága?
Nyílik-e még sok száz szikrázó tulipán;
kis házunk szellősen-friss teraszán?
Virít-e ...

Fáradt lelkem
fagyott pillangó,
dermedten pihen.

Szárnyam hímpora
sorra lekopott
hosszú évek
röptei alatt,
s elszaladt
életem java.

Éveim sora számtalan
boldog, boldogtalan
órát hozott, s
terheket hordozok
lelkemben,
miközben feledem
a szárnyalást
és most mint
jeges fehér palást,
béna ...