Lassacskán felkel a Nap. Fénye szétárad a tájon.
A tél úgy látszik, már elmúlt, bár jelen van még itt-ott
a kertben, a még alvó bokrokon, a sok kopasz ágon.
Ámde a közeledő tavasz terül szét a világon.

No, de új kikelet jön szívet töltő új reménnyel,
a természet megújuló szép fényeivel.
Az egész ...

Sötét kupolán függeszkedő csillagok,
végtelen tenger feletti lég,
hullva potyognak le, ha pislogok
nem is láttam, hogy voltatok.

Magányos mező, búzakalászt simogató
déli szél porfelhőt kavar,
homokos traktornyomatos útravaló,
ha visszanézel is még fölkavar.

Tavaszi árban mint szikla ...

Miben rejlik a tavasz varázsa?
Szebb mosolya virágaimnak?
Madárének, madárfütty, csivitelés
vidámabban nekem zenél?
Mi az ami lélekben felemel?
Eddig sok tavaszt megértem,
még többször észre sem vettem,
csak úgy ment közben örültem,
egyedül a meggyfám bódította ...

Fehér ágyamra
rácsodálkozott a téli alkony,
gondolatom
összevissza botorkálva
barangol,
magasan függő infúzió
cseppekben csöpög...
Nem adom az életem,
benne a szépet keresem,
hiába forog a szoba,
lábaim sem visznek sehova,
csak azért is a tavasz és a nyár
kézen fogva
tűzként törjön ...

KÍVÁNUNK NEKTEK:

Soha el nem múló,
Zsongító és odaadó,
Egy életen át kitartó,
Rózsaszirmot szóró s illatától kábuló,
Egymás vágyait megvalósító,
Lágy esti szellő simogatását hozó,
Egymáshoz gyengéden odabújó,
Mindig szenvedéllyel lobogó,
SZERELMET!

Szívből jövő, el nem múló,
Zöldellő ...

Szeptember van, ősz van,
a hajnalok már hűvös párát hoznak.
Aztán álmosan felkel a nap,
a felhők közül kidugva egy vékony kis sugarat.

S lám hírtelen aranyszín önti el a tájat,
egyre jobban szorítva vissza az árnyat.
Már minden szinte lángol a sok sugártól,
új életre kelve az aléltságból.

Így jöttél ősszel Te is a ...