Napsugaras tavasz van!
A táj fürdik e tavaszban.
Virágba borulnak a fák.
Sok gyümölcs reményét adják.

A tarka virágok a kertben
tündökölnek e fényözönben.
A kutyusok árnyékban szemlélik
az egész kertet véges-végig.

A táj csupa szépség és nyugalom.
Még a Nap is ...

A Nap melegével bőszen ostromolja a tájat.
Kutyusaink árnyékban nyújtózva alszanak.
Majd lassan-lassan bágyadtan álomba merülnek.
Furcsa ez az áprilisi rendkívüli meleg.

A környék a Nap ragyogó fényében szinte pompázik.
A tiszta kék égen sehol egyetlen felhő sem látszik.
Csakis a hűvös sötét szobában jó ilyenkor lenni.
A szabad vizek még ...

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

Fáról fára fürgén ugrik.
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,

csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.

Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...