Nyakunkon a tél elő…

Én már látom a téli hideg, loholva közeledik,
Még talán messze van… tudjuk, ő soha nem késik.
A kergetőző szél előrejött, tőlünk nem idegenkedik!

Tél
Közeleg, fagyos a szél,
Az ősz is
Lassan útra kél.
*

Lesz itt még, hogy égben, erdőben, süvítve bőg az orkán,
Ellapátolhatatlan hó-hegyeket épít ...

Az élet nehézségeiről, a családról, TANQ- ban írt a szerzőpáros…

Hóesésben mulat
A család apraja, nagyja…
Újabb születésnap.
Tél volt, esett és havazott,
Ő tartott, születésnapot.
*
Legény, ismeretlen,
De udvarias, jó táncos.
Kapcsolat indulhat…
Akkor még nem is ismertem,
Táncra kért és beszélt velem.
*
Kapcsolat ...

A szabadság a mélyben van, felette
sok minden, szerzések is, meglehet,
fontosabbak sokaknak, mint szabadság, -
nem csoda: összetetten emberek.

Az ember jóból, s rosszból összetett és
hol a rossz, hol meg a jó lesz felül,
hol az Igazság dobbant szívet mélyből,
hol Hazugság kerekedik felül.

A szabadság? Egyszerre vágy és eszme
lélek mélyben. ...

Költői könnycsepp fájdalom és játék,
és Szépséggel játszik a fájdalom,
a felszakadt seb gyönyörű ajándék, -
egy volt tavasz az őszi kínpadon.

Költői könnycsepp fenséges megértés:
tőr lendülése, éle felragyog
tükrén, s e könnycsepp a múló világnak,
a végtelennek ad bocsánatot.

Szem, mely ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

A nyaram, látom, már lejáróban,
A Nap is végsőn, leáldozóban…
Lejárt a hőségem ideje, életem, már csak langyosan meleg,
Volt nekem szép tavaszom is, de ma már csak csepegve van a meleg.

De lám-lám, a társam még megvan, őbenne bízhatok, ő nem hagyott el,
Hű barátom, a magány, ócska, bicegő múltamat így siratom ...