Bár ember szemed nem lát de
mégis veled vagyok csendben,
a forróságban én adok neked
hűs árnyat egy zöld ligetben.

Ha szomjadat oltod tiszta vízzel
ott vagyok a kristály patakban,
ha csónakból veted ki hálódat
tonhal vagyok a sós tajtékban.

Én sárgállok a hullámzó mezőn
életet adó búza vagyok neked,
belőlem ...

Száguldó szél szépen kérlek
légy kecses, könnyű kezem,
s én összetört lelkét lágyan
finom tenyerembe veszem.

Melengető nap szeretném
ha lennél mézes mosolyom,
s én lüktető lángoddal néki
majd a megnyugvást adom.

Fürge folyó add hogy hozzá
csilingelő hangodon szóljak,
s táncoló tüzed kristályával ...

Finoman fülembe suttogja
szavait a szeleburdi szél,
minden szertelen szólama
egy mélabús mesét regél.

Szemem lehunyva viselem
tüzes tekintetét a napnak,
most melegen mosolygó
lángjai lágyan nyugtatnak.

Orrom már megérzi édes,
szédítő szagát az akácnak,
eszembe idézi igéző illatod
emlékeim hozzád szállnak. ...

Szerencsecsillag.


Szerencsecsillagot kerestem az égen,
Még sosem ragyogtak ott fönt ilyen szépen.
A nyáreste zengett, sok tücsökzenésze
Versenyt hegedült lent, maga örömére.


Mesésen szép volt, az esti csillag fénye,
Hogyan is válasszak én egyet közüle?
Minél tovább néztem messze lévő égre,
Tudtam, ...

Arcunk mögött érzem, rég mások laknak.
Lelkünkön teher ül,
nincs rajta ajtó, sem ablak.
Ébredő szemünkben nem ér össze álmunk.
Fagytüzes vágyaink priccsén,
fogvacogva fázunk.

Gyűrött arcunkon minden elfér.
Nincs rajta tavasz, csak jéghideg tél.

Sejtenként meggyötörve,
darabokban ...

Lehunyt a Nap utolsó sugara,
És én itt maradtam újra magamra.
Magasba száll a Remény füstje,
De a Reménytelenség a pokol kapuját
Döngeti napok óta egyre, csak egyre,
S a Magány járja át a pusztaság útját.

Zokogva hullnak alá az esőcseppek
S a könnyeim elárasztanák a Földet,
Ha nem apadt volna olyan hirtelen
Lánggal ki egy meg nem ...