Szívemmel szerettem
szívemmel reméltem
szívemmel rettegtem
szívemmel könnyeztem.
Annyiszor bántották
meglopták, alázták
gúnyolták, kacagták
megcsalták, eldobták.
Hallván keserű imámat
lassan beszőtte a bánat
nem szerethet és nem fájhat
szőttem köré selyemszálat.
Ma már csak szív nélkül élek
kacagok és nem remélek
nem ...

Kéménybe jajong az április
hideg, bolondos, víg szele.
Tavaszt álmodva sírdogál
a szürke ég együtt vele.
Ágak közt jajong az április
szirmot cibáló bús szele.
Napfényt álmodva fuvoláz
száz kismadár együtt vele.

....Hallgass a szívedre....

...ne akarj tovább így élni...érzelmeid nélkül...
...az olyan mintha sírnál...de könnyeid nélkül...
...tudom...a könnyek néha megkönnyítik az életet...
...de hidd el jobban fáj annak ki belül sír és kifelé nevet...
...engedd...hogy érzéseid szabadon szárnyaljanak...
...ne küzdj sorsod ellen hagyd...hogy vágyaid valóra ...

....Hajnal....

...hangtalan és néma...könnytelen érzés a fájdalom...
...semmibe merengve éjjelente érzem...mikor rólad álmodom...
...várom...hogy mondj valamit...egy szót vagy csak egy jelet...
...hogy újra lássalak...arcod és vállamon érzem kezed...
...emlékeim börtönébe vagyok zárva...mi hideg mint az ...

Csodálkozik a Nap az égen
elmélkedve e lenti vidéken.
- Most tavasz, vagy még tél lenne?
néz bele egy tócsa tükrébe.

A levegő langyos, hideg nincsen.
Tavasz érződik most a légben.
Kopasz ágak nyúlnak az égbe,
a tavaszias téli légbe.

A Nap bágyadtan tekint a Földre
önmagáról elfeledkezve,
majd ...

Az egész tájra sűrű, áttetsző köd borul,
melyben csak egy-egy fa, ház bukkan fel váratlanul.
Szinte tüllfátyolként fedi a köd a vidéket
sejtelmessé téve az egész szép környéket.

Az embernek ilyenkor nincsen kedve kimenni.
Ekkor jó igazán a meleg szobában lenni
és onnan kinézni e hideg téli világra,
erre az ...