1943. január 12. –e hajnalban…

Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek,
A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek!
Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek…

A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel,
Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel.
De ha meghallod az első aknarobbanást… fel ...

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését…

A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok…
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok!

Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós ...

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben…

Jaj!
Hideg
Ölelget!
Remeg testem,
Lelkem, mindenem!
*
Itt
Lélek
Nem leli
Nyugvó helyét!
Sír is oly’ hideg.
*
Gaz
Hideg,
Maga az
Ármány! És az,
Hogy még lőnek ...

Századparancsnok voltam a mély hóban…

Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk,
Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk,
De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg,
Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg…

Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies,
És vannak kis települések ott is, az meg ...

Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony.
Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon.
Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok,
De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog.

Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve,
Együtt ünnepelhet velünk, boldogan ...

Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott
Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott.
Csak egy szakadt doboz volt az asztala,
És pár –ellopott- fenyőág volt rajta.

Tengette az életét, mint kivert kutya,
Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba.
Karácsony szép estéjét ő… nem érhette ...