A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott emlékül.
A barátságunk köteléke egyre ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Már rég óta érzem menni kell
Mert én szeretlek ezért tennem kell
Tudod csak egy kósza ábránd vigaszom
De veled a jó dolgokat ki nem hagyom.

Nekem már csak te vagy a lét
Neveljük fel ketten a szerelmünk szülöttét
Ami csak egy apró kósza ábránd
Mit együtt ültettünk a naplemente árnyán.

Ki is voltál te pici szoknyában tisztább az ...

Álomra várva,
a villanyfény hideg sugarában
újra és újra körbejár
mosolyod képe.

Holdvilágban ragyogó
tükör,
mely inkább árny, mint kép.
Életre kelsz,

S életre hívsz
engem is.
Mióta várom már,
hogy eléd álljak,

Elmondjam, mit eddig
csak az éjnek súgtam.
Itt ...

Havat hord a szárnyán, meglök, de csak árván
Suttog, de sosem érted sír, hogy sosem élhet.
Magányos lélek, aki sosem félhet, s arra vár, hogy egyszer élhet.
Hideg, s zord helyen mereng, hol lehetne jobb helyen?
Ha élne, nem szállhatna, de mégis feltámadna.

Az élet tintájából fröccsent rám elég,
A lelkem mélyén sok ember csak vendég.
Meddig lesz még ez a világ ilyen,
Egy brácsa hangja zendül fel olyan mélyen.

Milliók fülében némán lóg a headset ,
De engem nem a zene hanem az élet edzett.
Forró tűzben kovácsolt lassan keményre,
Csak a lelkem hagyta túl gyengére.

Kritikát mit ...