Társ nélkül
feszület az arc
és minden gondolat
Golgota

töviskoszorús
fájdalom az út
és földre roggyant
a kereszt

Társ nélkül
minden perc temetés
és minden lépés
gyászmenet

mert bezár
- mint holtat
a koporsó -
az emlékezet

Oly távol keringsz már tőlem,
mint a Földtől a Plútó.
Egykor közeli bolygóm voltál,
s lettél végtelenbe futó.

Fel-feltűnik körülem alakod,
villám-dörej hangod hasít,
nem szédülök közelségedtől,
mágnesed Mars-kékbe taszít.

Élünk egy rendszerbe kényszerítve,
pörgő tengellyel összetartva,
külön-külön rideg ...

E tájba kapaszkodom akácgyökérrel:
mézajkú virágai illatává bódulok
termő humuszába hullatom magam
lombot bontok csemetéiben
és a suhanó évtizedek alatt
diófává terebélyesedem...

Itt lobogtatom pislogó láng-hitem
jövőt látó gyermekszemekben

Akácgyökérrel kapaszkodom e tájba
míg döfnek ...

Van egy pici kutyám
- csöpp fekete gombóc -
sima szőre fényes,
takarója pokróc.

Kíváncsian jön, megy,
mellettem sompolyog,
amikor elalszik,
fekete gombolyag.

Nagy barna szemével
oly kedvesen néz rám,
mintha csak mondaná:
- Szeretlek kis gazdám!

Máskor meg ezt súgja,
mikor hozzálépek:
- Üres a ...

Mikor a csöndnek súlya van,
súly alatt faggatom magam,
amikor minden elpihen
elárvult, néma éjjelen.

Bágyadt szemeim vallatom:
látnak mást kívül tárgyakon?
Van gazdag szín és forma már,
hol égig ér a fénysugár!

Lankadt lábam is kérdezem:
helyes út-e, melyen megyen?
Az út végén ragyog-e cél?
Fáradt vándorként ...

A két szeme szeretett először:
A két szeme már a k k o r szeretett---
Belekapaszkodott tekintetembe
hol választ keresett

A két szeme szeretett először:
A szívében még csak a vágy dalolt---
A két keze is béna - gyáva
és ajka néma volt

A két szeme szeretett először:
Opál fényével hogy simogatott!---
Mint víztükör ...