Kicsi szemed tengerkék.
Oh de beléd szerettem én.
Minden nap rólad álmodom.
Illatod az én mámorom.
Csendes éjjel csak rád gondolok.

Inkább a halál, mint, hogy tovább
éljek eme szörnyű helyen.
Élni már nem merek, mert zavar a kín,
gyötör a lelki ismeret.
Néha szerettem élni, de most már nem.
Szar az végtelen, bárcsak meghalnék, elillanna életem.
Szerettem szeretni, gyülőlni az embert,
de most már ezt nem tehetem,
mert a lelkem távozott mely oly felderíthetetlen.