Nálad voltam én az éjjel,
Szerettük egymást szívem.
Nem lesett meg irigy szemmel,
Nem lesett meg senki sem.

Elsikkantva boldogságod,
Meghallotta egy madár.
És a hírrel, jaj az álnok,
És a hírrel körbeszáll !

Megtudják most faluszerte,
Hogy a szíved kit szeret.
Vélem játszol éjjelente,
Vélem játszol szépeket !

Bezárt burok, mely nem reped,
a világ ennyi, hol élhetek.
Csupán egy apró szék jutott,
S egy ablak, hol még láthatok.
Akármi voltam : elveszett.
Semmim sincs már : csak létezek.
Kővé változva, sziklaként,
remények nélkül, vágyva fényt.
Semmi sem tart a föld fölött.
A test rokkant, lélek törött .

Egyre csak hull, kereng, suhog,
lassan már térdig ér a hó.
Fagyott mezőkön szél forog,
egymáshoz bújni volna jó !

Szürkén gomolygó fellegek
tolongnak át a zord égen.
Habár az út nagyon rideg :
Melenget majd a kedvesem !

Dúljon csak téli förgeteg !
Dühödt szél bárhogyan süvít,
átfagyva bár, hozzád megyek ...