Álmodozás esőben

Esőpatak folyik sűrűn ablakomon,
Elmossa rosszkedvem, én örömmel hagyom.
Amikor körülvesz zubogó patakja,
Fantáziám szárnyán elrepülök. Hova?

Végtelen pusztákon versenyzek a széllel,
Visszatérni nehéz, jövök, de csak éjjel.
Vad hegyeken járok hóból le a mélybe,
Ahol fenyőfáktól érkezem ...

A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.