Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Tóth Árpád versei

Tóth Árpád (17)
« Első oldal
1
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.
Részletek
Az Ön versének a helye...
Előre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az ígéret
És bennünk ring a jó remény!
Részletek
Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Farigcsálok lomhán egy dalon.
Vézna, szánalmas figura, én. Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.
Részletek
Úgy éreztem, szívembe visszatér
és zuhogó mély zenével ered meg,
mint zsibbadt erek útján a vér,
a földi érzés; mennyire szeretlek.
Részletek
Múlt és jövő közt, kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom.
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom.
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.
Részletek
Uj szívünk nőjön, égi,
Szelid szív, ne a régi,
Ne tudjon kínt meg lázat,
Ne érje több gyalázat.

Dühöt, bosszút ne értsen,
Ne gyűlöljön, ne sértsen,
Szeressen, csak szeressen,
Forrón, ezerszeresen.
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére