Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Tóth Árpád versei

Tóth Árpád (17)
271 
« Első oldal
1
157 
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes.
Olvasták: 1685
Részletek
Az Ön versének a helye...
156 
Előre, föl, miénk az élet,
A széles földnek kerekén
Szemünkben csillog az ígéret
És bennünk ring a jó remény!
Olvasták: 1024
Részletek
158 
Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Farigcsálok lomhán egy dalon.
Vézna, szánalmas figura, én. Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.
Olvasták: 1354
Részletek
155 
Úgy éreztem, szívembe visszatér
és zuhogó mély zenével ered meg,
mint zsibbadt erek útján a vér,
a földi érzés; mennyire szeretlek.
Olvasták: 1241
Részletek
155 
Múlt és jövő közt, kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom.
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom.
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.
Olvasták: 1504
Részletek
151 
Uj szívünk nőjön, égi,
Szelid szív, ne a régi,
Ne tudjon kínt meg lázat,
Ne érje több gyalázat.

Dühöt, bosszút ne értsen,
Ne gyűlöljön, ne sértsen,
Szeressen, csak szeressen,
Forrón, ezerszeresen.
Olvasták: 828
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére