Mint szemlélő istenek
az égbolt tetején ülve
szunnyad lelkemben a folyvást izzó parázs,
Bukott angyalok szárnyain
sután repülve
szövöm álmaim, hogy jő a vigasznyújtó varázs;

Múzsám csókja nyomán
szűnni nem akaró ádáz
harc dúl szívemben, mely megnyugvást sosem hoz
kusza érzelmeim halmán,
hol bú és öröm tanyáz,
s ...