Elfogyott csipetnyi
pogácsám is;
Utolsó csepp vizem,
anyám korsójából.
Vissza sem mehetek -
köddé vált az út:
hazaváró jelek
elszórt morzsájából.

Leállt az idő:
szárnyai fáradtak.
Varázsütésre
eltűnt az emlék.
Őseim számolom
örökölt tárgyakban -
Szobám polcain
porfogó ...

Ne aggódj,
ringó
karomba zárlak,
ha eljön az este,
mint álmos bogarat
a szirom-virág.
Ne aggódj,
pihenj csak,
nőj csak -
álmodat lesve
rád borul, takargat
az éji világ.

Fények sem égnek,
csak szentjános-mécsek
s pilládon
bársony
villanás
int még felém,
mint kéklő ibolyák
kerítés ...

Ablakomra szállt egy cinege madár.
Azt kérdezi tőlem, hol van már a nyár.
Azt kérdezi tőlem, tavasz jön-e még,
Havas ködmönében meddig ül a tél?

Párás ablakomat ki is nyithatnám,
Meleg kendőcskémmel be is takarnám.
Rálehelnék párszor,
Csókolgatnám százszor -
Mégse jön a nyár!

Megetetném maggal,
Vigasztalnám ...

Mintegy színpadon,
Hol nagy a hó,
Sétálgat frakkban
Egy feketerigó.

Kertünkben,
fagyott lomb alatt,
hol rozsdás színfalak
várják a tavaszt,
csak fütyül fuvolázva,
meleg tollruhában.

Amerre jár billegetve,
Szárnyas frakkját illegetve
Rázkódik bokor s rügyvirág,
Emlékükben ül a nyár,
Mint buckák alatt ...

Ringó lépteit hordja az ösvény -
Tekergő szalagja hegyre vezet.
Vödröket lóbál, és fejésre indul -
Bőgő tehén várja: esteledett.

Kapaszkodókon, köveken libben,
Piros kendőjét most hátrakötötte.
Lábai elől tücskök menekülnek,
Zörgő fűszálak sugdosnak mögötte.

Kattan az ajtó rozsdás rekesze,
Fejével megböki ...

Kertek aljában,
ősz avarjában
ropognak vígan
rőzse tüzek.

Tele az árok,
medre még álmos,
s fölé hajolnak
parti füzek.

Ébredő erdő
füttye tekergő,
visszhangos csendbe
bele kiált.

Kis patak fodra
közé horgolva
partmenti fűből
néhány virág.

Köztük a vágyam,
fodrozik bátran
s ...