Még nem mentek el
a fecskék, még itt
csivitelnek.
Akad eledel
és oly hideg sincs;
még pihennek.
Pár nap, egy-két hét,
majd szárnyra kapnak
és irány dél.
A fényes, kék ég
urai maradnak.
Mindörökké.
a fecskék, még itt
csivitelnek.
Akad eledel
és oly hideg sincs;
még pihennek.
Pár nap, egy-két hét,
majd szárnyra kapnak
és irány dél.
A fényes, kék ég
urai maradnak.
Mindörökké.
Olvasták: 710
Az Ön versének a helye...
Egy tücsök muzsikál a pincében.
Azt nem tudom örömében, vagy
éppen, hogy kétségbeesésében
húzza kitinvonóját vadul csak.
Fülemet a kulcslyukra tapasztom,
művészetét nem zavarom holmi
ajtónyitogatással s hallgatom,
mint játssza el nekünk, hogy jó élni.
Azt nem tudom örömében, vagy
éppen, hogy kétségbeesésében
húzza kitinvonóját vadul csak.
Fülemet a kulcslyukra tapasztom,
művészetét nem zavarom holmi
ajtónyitogatással s hallgatom,
mint játssza el nekünk, hogy jó élni.
Olvasták: 639
Élet,
Egész univerzumot nyeltem le.
Csiklandoz a Tejút hulláma,
a nyelvem végén ott guggol a menny,
beugrani készül a gigámba.
És belül? Kincseim hol hevernek?
Nem látod? Mondod csak űrt tapintasz.
Kérlek, nyisd tágra vizslató szemed,
találd meg, nyújts számomra a vigaszt!
Mert, ha színarannyal kivert lelkem
neked sem több már, mint szürke ...
Csiklandoz a Tejút hulláma,
a nyelvem végén ott guggol a menny,
beugrani készül a gigámba.
És belül? Kincseim hol hevernek?
Nem látod? Mondod csak űrt tapintasz.
Kérlek, nyisd tágra vizslató szemed,
találd meg, nyújts számomra a vigaszt!
Mert, ha színarannyal kivert lelkem
neked sem több már, mint szürke ...
Olvasták: 637
Élet,
Csak nézz ki az ablakon
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!
Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.
Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.
Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ...
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!
Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.
Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.
Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ...
Olvasták: 641
Az első kérdés ne az legyen kinek!
A második sem. Ugyan minek!?
A miért az oldal, ahonnan megközelítem
miért is olyan jelentős ez az ünnep.
Miért adunk hálát, elmélkedjünk!
Nagyon fontos, hogy erre ráébredjünk,
mert míg nem vagyunk tudatában a hála tárgyának
addig csak vaktában jelölünk helyet az áldásnak.
Mindnek más, amiért ...
A második sem. Ugyan minek!?
A miért az oldal, ahonnan megközelítem
miért is olyan jelentős ez az ünnep.
Miért adunk hálát, elmélkedjünk!
Nagyon fontos, hogy erre ráébredjünk,
mert míg nem vagyunk tudatában a hála tárgyának
addig csak vaktában jelölünk helyet az áldásnak.
Mindnek más, amiért ...
Olvasták: 772
Élet,
Ropog a tűz, pattog a rőzse.
A vörös kakas hadd eméssze!
A füst-vér felfolyik az égre,
ömlik,majd csordogál, aztán vége.
Halálos nyelve nyalja a gazt,
kiharap belőle ezt, meg azt.
Jóllakottan morog,nem hallat panaszt,
telt bendővel tovább fal, ha éghetőt adsz.
Nagy igyekezetében alaposan kimelegszik,
verejtéke körülötte a ...
A vörös kakas hadd eméssze!
A füst-vér felfolyik az égre,
ömlik,majd csordogál, aztán vége.
Halálos nyelve nyalja a gazt,
kiharap belőle ezt, meg azt.
Jóllakottan morog,nem hallat panaszt,
telt bendővel tovább fal, ha éghetőt adsz.
Nagy igyekezetében alaposan kimelegszik,
verejtéke körülötte a ...
Olvasták: 759