A vers utat mutat ott
hol éjjel még a nyomor
mulatott.
A vers utat mutat ott
hol egy bús tegnap könnyet
hullatott.
A vers utat mutat ott
hol soká gondok hada
bolygatott.
A vers utat mutat ott
hol a múlt feledve el
port hozott.
A vers utat mutat ott
hol most egyedül állsz
elveszve.
hol éjjel még a nyomor
mulatott.
A vers utat mutat ott
hol egy bús tegnap könnyet
hullatott.
A vers utat mutat ott
hol soká gondok hada
bolygatott.
A vers utat mutat ott
hol a múlt feledve el
port hozott.
A vers utat mutat ott
hol most egyedül állsz
elveszve.
Olvasták: 738
Az Ön versének a helye...
Költök.
Ihletem az érzés.
Csak egy ceruza kell.
Semmi más csak ez a
két dolog. És boldog
vagyok, ha tetszenek
a sorok, miket oly
unalmas órákban
magamból
adok.
Ihletem az érzés.
Csak egy ceruza kell.
Semmi más csak ez a
két dolog. És boldog
vagyok, ha tetszenek
a sorok, miket oly
unalmas órákban
magamból
adok.
Olvasták: 778
Verset lehet szabadon is írni.
Itt nincs rím, és nem pörögnek
a jambusok, csak két soráthajlás
van és kész.
De mondd, ez tehetség?
Itt nincs rím, és nem pörögnek
a jambusok, csak két soráthajlás
van és kész.
De mondd, ez tehetség?
Olvasták: 713
Mi a porba hullt költészet?
Szösszenetek egy papíron.
A szavak csodás játéka
mit betemetett egy régi
füzetben múltnak árnyéka.
Szösszenetek egy papíron.
A szavak csodás játéka
mit betemetett egy régi
füzetben múltnak árnyéka.
Olvasták: 657
Kereslek.
Szemeidben már nem látom
azt a ravasz nézést, a bájt
mit régen sok bús nap után
nézhettem és nagyon bánom
hogy mindez már a múlt benned.
Csak hőn nézek magam elé
Elvetlek.
Kimondani már azt sem tudom:
Szeretlek.
Szemeidben már nem látom
azt a ravasz nézést, a bájt
mit régen sok bús nap után
nézhettem és nagyon bánom
hogy mindez már a múlt benned.
Csak hőn nézek magam elé
Elvetlek.
Kimondani már azt sem tudom:
Szeretlek.
Olvasták: 673
Már érzem, túl vagyok rajtad.
csúszik le rólam a kabát
mi tegnap még úgy tartotta
vállamat mint a fogas, és
most mélabún ácsorogva
agyamban a kép már szakad
ahogy utolsó slukk megy le
szűk torkomon, míg az idő
rohan veled a kietlen
utcáknak semmibe vesző
sötét mélabús egén át
másnapos reggeli kínba.
csúszik le rólam a kabát
mi tegnap még úgy tartotta
vállamat mint a fogas, és
most mélabún ácsorogva
agyamban a kép már szakad
ahogy utolsó slukk megy le
szűk torkomon, míg az idő
rohan veled a kietlen
utcáknak semmibe vesző
sötét mélabús egén át
másnapos reggeli kínba.
Olvasták: 687
