Már csak az óra kattog a falon,
Minden másodperc siettet,
Csönd van bennem,
De nincs nyugalom,
Minden sóhaj átszivárog az agyamon.

Feltámad a szél,
Majd rögtön el is hallgat,
Aiolosz csak keresgél,
de ő sem tudja mit akar.

Máskor már jönne számra,
Sok száz érzelmes, valós gondolat,
de most csak Ő van itt.

Van egy erdő, kicsi, kerek,
Benne mégis eltévednek az emberek.
Jártam benne, én is tudom,
Kitalálni belőle maga a borzalom.
Akkor miért van az, ha ösvényt taposol,
Benne élni, álmodni.. Nincs hozzá fogható.
De ha lábad tévútra téved, s azt az ösvényt csak messziről nézed,
Tudom, tudod, tudjuk, élni sincs kedved.
S hogy hívják az erdőt? Ezt ...

Este, ha felnézel az égre,
millió csillag édes fénye,
beleül csillogó tekintetedbe,
s izzó parazsát szétszórja elmédben.

Gondolkodni szoktál-e rajta,
álmodsz-e álmatlant alatta?
Hisz téged nem hagy a gondolat,
hogy vajon ezzel egyedül csak te vagy?

Elmélkedsz, elmerülsz,
majd az égbolton egy padra leülsz,
csillagok között ...

Immár kiégtek a szerelem fényei,
elhervadtak a rózsák kedves hajtási,
a szívemet újra fényes hó födi,
a boldogság is tovaszállt, s helyét nem leli.


Kedvtelenül ül a tátongó ürességben,
bárcsak már a szerelem töltené be,
nem szorongatná a bánat fekete keze,
nem tehetné tönkre soha senki sem.

A nap sem ragyog mindig az égen,
A hold váltja fel az éjszaka hevében.
Elmentél, elillantál,
Fájdalmat nem kicsit, hagytál.
Másfele visz a sors,
Nem lehetünk egyek,
Kértem tőled szerelmet,
Nem adta meg az élet.
Úgy éreztem hozzám írod,
Szerelmes verseid,
Tévedtem, hát ennyi volt,
Le kell, hogy zárjalak itt.
Verset többé ...

Miért sírok én folyton utánad,
mikor a te szíved másért alszik álmatlant.
Én csak könnyem hullajtom utánad,
mi a józanság leple alatt régen kiapadt.
Csókot adok ezer gondolatnak,
hogy egyszer talán veled lesz igaz,
Miért pont te kellesz nekem,
mikor rajtad kívül lenne még ezer.
De egyért sem szökött még könny a szemembe,
egyért ...