Értem sírnak a szelek,
Könnyeznek, süvítenek.
Kárhozottan tombolnak,
Mert szívem adtam egy kígyónak!

Bíborban és vérben
Hever lent a mélyben,
Kicsavarva, haldokolva
Mégis kész akarva !

Ha majd egyszer,
Visszajössz és egyben
Kapok még egy részt
belőle mi dobogna.. már kevés !

Mégis a kígyót akarom
S ...

Szavaimból ömlik a vágy ...
Ember vagyok .. egyre fáj ...
Ellep a keresztes mocsár.
Utolsó szavam a világ végén
Távol az éden szélén
Vérrel festem a zárt kapura
Sors..ne mosolyogj!Soha!
S \'habár fölül a gálya
és alul a víznek árja
Azért a víz az úr. \'
Morális isten talán
Majd , morált tanul...
S emberi ...