Minden percben rád gondolok,
de tudom, hogy te nem gondolsz rám.
Szeretlek szívből téged,
de te nem tudsz róla, hogy meghalnék érted.
Sokat jelent az amikor viccből átölelsz, s azt amikor viccből fogod kezem.
de ezt én nem viccnek gondolom, mert tudom, hogy imádlak és veled lennék minden nap.

Kereslek az élők között, remélve, hogy megtalállak,
kereslek a temetőben, félek, itt talállak.

Ha megtalállak, tudni fogom, nem téged kerestelek,
ha nem talállak, csak kereslek, kereslek.

Tudom, Te is keresel,
tudom, tudod, hogy értelmetlen,

Várod a napot mikor az már nem kel fel,
várod, csak várni mered, míg kérdésre valaki nem ...

Lehet hogy ez csak egy álom,
jól tudom a tűzzel játszom,
mindent egy lapra teszek ,
egyszer talán én is nyerek.
Ám ha mégis veszítenék,
forog tovább majd a kerék,
egyszer úgyis enyhül a bánat ,
más már jobban úgysem fájhat.
Elfelejtek minden rosszat,
most már bármi tűzbe hozhat,
jön majd más helyette,
kinek többet ér szeretete.

Öleltelek volna…
Testem melegével
és
vágyam tüzével
és
lelkem erejével
és
szívem hitével…

Szerettem volna…
Vágytüzében elégni
és
hurrikánként tombolni
és
porrá válni majd újra éledni
és
szenvedélyben megfürödni
és
titkos ölelésben megfulladni és
Öleltelek volna…

Az éj rajzolja
arcod konturját
szobám falára,
csendsóhajok
hagyják el ajkam,
az idő leül
ágyam szélére,
csak a fáradt
emlékek osonnak
mezítláb
a már hajnali
csendbe.

Egy apró mécses
világítja be
négy fal közé
zárt fájdalmam.
Szőke hajamba
fonódott álmod,
télbe fulladt ábrándok,
csontként lerágott
értelem.
Magamra aggatom
összes kincsem,
s én lelkem romjain
pillangóvá vált szerelmünk
siratom.
Elrejtem négy fal közé
bánatom,
sirba szállt ...