Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt szemek
lecsukódnak,
virágot ...

Ma itt volt velem. Nem kopogott és
nem is köszönt. Előbb a szememre
csókolta jégcsap leheletét, majd
a számról tépte le a szerelem
tegnap-ízét. Utána az egész
testem birtokba vette, a földre
csapta le. Megállította még az
időt is. Emlékeimben vihart
kavart, az álmaimban zűrzavart.
Tombolt és tajtékzott, keresett és
kutatott. ...

Ma elhagytam magam
és sírok, mert Te
bennem éltél, velem
lélegeztél. És
most érintenélek,
már el nem érlek,
pedig kértelek, hogy
vigyázz rám, mert Én
a Te szerelmedben
elveszek. És ma
elhagytam magam és
sírok, mert bennem
éltél, velem vesztél.

A világ szélén ül s toporog, talán fél.
És mégis hajtja valami előre...
- tán a csillagok -
homályában Ő a fényt látja, mert
még mindig hisz a csillagok csodájában.
Fürkésző szemek néha égetnek,
lélekbe bújó csalfa tekintetek
keresztként feszülnek a gerincnek.
- még nehezek -
Felette szirén hangon rikolt
egy tépett madár és ...

Már rámsötétedett,
amikor elindultam haza.
Csönd ült mindenen…
- csodálatos képeket
festett elém a hallgatás -
Esőillat mellém szegődött
és a nappal szavai
egymásba olvadva
keltek életre bennem.
Arcomra pírt lehelt egy
buja gondolat,
szememben újra csillog
egy kiscsillag.
Cipőm sarka merészet koppant
az esős ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...