Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...
Olvasták: 637
Az Ön versének a helye...
Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni!
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni!
Olvasták: 1160
Bár zord a harc,
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák
Olvasták: 575
Mi mindig,
mindenről elkésünk.
Késő az álmunk,
a sikerünk
szívünk, nyugalmunk, ölelésünk
Mi mindig mindenről elkésünk.
mindenről elkésünk.
Késő az álmunk,
a sikerünk
szívünk, nyugalmunk, ölelésünk
Mi mindig mindenről elkésünk.
Olvasták: 664
Úgy van talán: szép a világ, s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók, s szent az élet
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csókoknak mámora.
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók, s szent az élet
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csókoknak mámora.
Olvasták: 720