Gondolok  rád  ma is ,holnap is
szél fújhat
lehet tőle hajam kócos lobonc
kabátom nyitva
(mellem fedetlen )
(ne lőjetek)
(nem vagyok más)
(csak egy szerető ember)
szívemet viszem neked
a tenyeremben
jön a tavasz
szeretsz-e  majd engem
ha
átölelsz
s milyen lesz majd
ha
karjaidba
tényleg
befogadsz

Ha az ember magányos
vándorol
megáll az utca szegletén
végig bámul
a házsoron

de nincs neki a kapuk előtt
a kerítéseken se
szól ki senki
béna éjszaka függ a tájon

és perceit a szív csak eldübörgi
mintha valaki lenne
aki figyelne

Ó , valami jel kéne ide
valami nagy- nagy álom

valami fény ami messze ...

Oly távol vagy most tőlem
s oly elérhetetlen mint életem
messzi csillagai csak a képzelet
vetít ki falaim négyszögére
hol szabályosan s józanul fut
a festékcsík a mennyezet alatt
s hiányod keserű ízeit nem oldja fel
az alkohol íze, sem a vágy forró
márványharangja , konduló
óraütése az éjben ! Íme virrasztalak
mindig megújulva s ...

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt ...

Könnyűnek találtattál
hiába vagy vonzó asszony
én már többé nem akarlak
már nincs vágyam ölelni
téged
nem önt el a láz
ha látlak
s nem támad fel bennem
a szeretkezés
vad rőzselángja

Nem vágyakozom utánad
már nem
szeretnélek
nem akarlak
többé karjaimba zárni ...

Borostás arcú házak
vigyorognak rám
az éjszakában

hűvös ablak szemeik
zavarosan integetnek
a csönd utcáit járom

s a sarkon
tolvaj bánat les rám
hogy dorongjával
eltaláljon

egyedül vagyok
félek , megkeresem
a csillagokat
s fütyörészek…