Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kustra Ferenc versei

Kustra Ferenc (650)
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
Könyörgöm néktek, „akasszuk föl a királyokat”,
Midőn, ők nyomorgatnak minket… mér nem másokat?
Udvaroncok hada, mint hithű ítélet végrehajtó,
De nem veszik észre, mi nekik hű-hó, az nekünk nem jó.

Régi-régi öregek idején használták ezt a formulát,
Ha meg a király meghallotta, imádkozva hívta Fortunát...

Vecsés, 2008. december 24. – ...
Részletek
Az Ön versének a helye...
Égig érnek a fák, a magyar, az erdő,
Égig érő fákban van a magyar erő.
Égig érő erdőben, most nagy vihar dúl…
Égig érő embereknek lelke dúl-fúl.

Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák tapostak,
Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk taposnak!
Dúlunk-fúlunk, mert most a pénztőke tapos,
Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba tapos!

Magyarok ...
Részletek
Hétköznapi pszichológia…

Hamis ábrándok, amit generálnak elvtelen, –hazudós- barátok!
Amit mondanak nagyon is lélekbehatoló... határtalanul.
Akit hitegetnek, annak lelkében buzdul a remény, közben átok,
Mi
Persze majd felismerésre kerül kis mázlival, óhatatlanul.

Nagy baj, hogy az -áldozat- pszichéjét rombolják az elveszett ...
Részletek
Őrület, hogy mily’ peches az élet,
Hiába látogatom karácsonyi miséket…

Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*

Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.

Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*

A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a ...
Részletek
Nőt, úgy akartam, de elestem,
Földre húzott sok, sör-kenyerem.
Légyottból semmi lett,
Ittasság földhöz vert.
Elmaradt a nő. hogy „vár férjem”.

Gondoltam kéne, újra hívlak,
Vársz engem csicseregték varjak.
Jó lenne már ágyban,
Átélt megszokásban...
Férjed játszd ki, elvarázsollak!

Óh, kisleány, kinyitnád ajtód?
Engedj! ...
Részletek
Mikor még szűz vadon volt a felhőkarcolók helyett,
Akkor még az emberek jól élhették az életet.
Amikor még nem ismerték a számítógépeket,
Akkor még lóhátról, nyíllal lőtték a verebeket.

Ember; technikát szolgálatába állította
És ezzel megfeneklett az élete hajója.
Egymásra figyelés, emberség, biz’ az elmúlt, ó...!
Ennek helyébe ...
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére