Miért sírok, miért? talán...a könny esendőségéért
talán a belőlem feltörő kis-patak áttetsző véréért
talán a keservesen összegyűlt sós vér áramlásáért
talán a végső búcsú jövetelének zuhatag-hatalmáért.

Miért sírok, miért? talán...mert megcsalt engem
talán nem értettem őt és ostobán levegőt ígértem
talán másnál ...

Nézem a napkorong ittragadt
fél-felét, amit még nem
nyelt el a lopakodó
sötétség.
Sietnem kell eltelni
barnás-narancsával,
mert szalad az idő is,
tarisznyájával.
Abban rejtegeti az
elbújni-vágyó sugarakat,
hogy helyet kínáljon
éjjelre a fancsali
holdnak.
Tekintetem bokrétát köt
gyorsan az ég-alji
festékpaletta ...

Egyszer, ha majd valóban ott ülünk
kertünkben a padon, talán tényleg
megbánom azt, hogy milyen sokat
gondolkodtam rajtunk. Azon, hogy
egy-párként mi egymást miképpen
viselnénk, ígéreteinkből hogyan
válna mellvéd. Élet-pajzs, mely
védeni hivatott nyugalmunkat.

Nyugalmunk békéjét, egymást őrizve
csendességben...visszavonultan ...

Miért írok, miért? talán... a szó öröméért
talán a lelkemből feltörő üdvözítő percért
talán a sorok egymásutánjának lenyugvásáért
talán a kajla betűk rendjének tisztaságáért.

Miért írok, miért? talán...mert megtaláltam
talán szívből hinni véltem és nem beárultam
talán azt gondoltam, hogy végre letisztultam
talán ...

Tükröt tartok a nap felé, szerelmem,
hogy égő szép szemed újból megleljem,
mert úgy hiányzik valami a lelkem mélyéről,
lajtorjával hoznám azt le az ég kékjéről.

Követem nyomát a végtelen semminek,
halandó vagyok, így tanították az istenek,
vajon hinnem kell-e teljesen a szavuk?
állhatok-e ellent, ha szívem a ...

Tündérlányok bűv-körében töltöttem az éjszakát, megkérdezték,
hogy kerültem közéjük ily távolból, a láthatatlan semmin át.
Mosolyogtam, nagyon bölcsen figyeltem a szavukra, körémgyűltek
mindahányan egy-kupacba, szivárványszín tarka-cuccba,
leültek a homokra.

Buta vagyok, csak csapongok, elfelejtettem, hogy mi a fontos:
szánon jártam, ...