Háborog a világ...
Tüskés szemet vet mireánk!
Mit akar itt ez a nép?
Ha még nem veszett, veszni kél!?

Kapzsi kezek kívül-belül,
az élet-halál harc kedve gyűl...
zsivány tanyák égnek sorba,
füstje-lángja élők gyomra...

Szekere a sárba ragadt.
Vonata vakvágányon szalad...
Autókban stresszes palik...
Metró helyett ...

Megfogantam
anyaméhben otthon voltam.
Megszülettem,
de már anya nélkül kóboroltam.

Cseperedtem
az otthon lakója lettem.
Növekedtem,
a világ idegen bolygója; keringtem.

Felnőttem, mint a
szirtek között élő nefelejcs.
Kerestem a helyemet,
de nem találtam csak egy fekhelyet.

Hiába kérdeztem,
magamat se ...

Gondolt egyet egy nagy szamár,
\'tornászként a kutyus hátára áll..\'
az meg csak néz előre meredve...
a szeme szinte meg se rebbenve!

Odasomfordált egy cica,
- ez is mászhatna a mihaszna !
Alig , hogy ezt halkan kimondta,
az nagyot ugrott azon nyomban.

Úgy állt ott a kutyus hátán,
mint egy szobrász a vártán;
csak egy szóra várt ...

A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!