A kakasnak volt sok neje
(s már ez sem jó reklám helye),
de, gazdája, felbuzulván,
szólt: - Leváglak, te muzulmán!

Le is vágta. Ment a Vágta
(a Nemzeti), - s nem hiába!
Szépségének nincs Csodálat?
Pulykából lesz mérges állat,

s tru-ru-rúzik: - Neki hegynek!
Incifinci Brüsszeleknek,
sorakozó Sorosoknak!
Így lesz e Nemzetnek jobb ...

Tavasz kezdete – tankában…

Megérkeztek már
A vadludak. Híg tavak.
Idő, már langyos.
Szép a táj, napsugaras,
Erdő, rét egy sem havas.
*
Diófán, varjú
Szembe- károg világgal.
Még nincsen dió.
Ott a rügy faágakon,
Bomlik majd szívszárnyakon.
*
Gólya korán jött,
Párját várja, kelepel.
Fészekjavítás.
Fűszállal ...

Az életképet, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros…

A róka, kenyeret
Keres… egy nyúlnak képében!
Mezőn is kóricált.
Apró szemű hó szálldogált,
Ifjúpár mezőn álldogált.
*
Láp régen befagyott,
Ott csúszkál, a hideg jégen.
Már hangosan korog.
A gondolatuk azon járt,
Találni jó szórakozást.
*
A mezei nyúl is
Ott van ...

Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros…

Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel, oly’ fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
*
Róka oson a
Neki oly’ magas hóban.
Orra izgatott!
Lakodalomba megyek,
Hogy jót és nagyot egyek.
*
A környéket még
Vékony köd is takarja.
Az éhség, ...

Az őszről, az állatvilágról tankában írt a szerzőpáros

Fakó őszi fényt
Még sötétítő a köd.
Nyálkás levegő.
Csiga csúszik csendesen,
Őszt simogat nedvesen.
*
Sötét ködfoltok,
Sorban állnak rét felett!
Napfény kivillan.
Őzek őrzik ösztönük,
Fülelik ősz örömük.
*
Köd szitál ide,
Mindenféle vad ...

Neved nem tudom, rovarfurcsaság,
csúnya szépség, melyen mozog a csáp,
hatlábú lét, petéből lett csoda,
nagy, teremtő kör gúnyos mosolya.

Elővehetném képeskönyvemet:
benne rovarkép, hatalmas tömeg,
de lusta is, meg költő is vagyok, -
s te sem kívánsz tudós vizsgálatot.

Bevallom, már a versem elején,
ösztön lényecske, hogy lenézlek ...