Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, ...

Ha jön a tél, jön a tél
hótól, fagytól, zuzmarától,
mond ki fél?
Fél a mókus, fél a medve
elmenekül, elszáll messze
fülemüle, gólya, fecske.

Ha jön a tél, jön a tél
Bori, Bence egy se fél!
Bátrabbak ők mint a medve
nem bánnák, ha itt teremne
barátjuk a Télapó
és záporozna kint a hó!

Kandikál az esti csillag az ég kapujából
Elindul a jó mikulás , szép tündérországból.

Esti csillag , te szép csillag , hintsd fényed útjára ,
Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.

Óh , vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga ,
Kicsi ágyunk , puha ölén várjuk imádkozva.

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én ...

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.

Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot ...