Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Hiányzol versek

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt ...
Olvasták: 290
Részletek
Az Ön versének a helye...
Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.

Koldusnak ...
Olvasták: 409
Részletek
Nem tudom
gondoltok-e a halálra ?
Én gondolok a szerelemre
egy perzselő édes csókra
amiről olykor álmodom
s egy érintésre
ami egy forró, ujjongó sóhaj
amitől lázasan feltámadunk
bár a harangok Rómába
mennek én vad ,viharos vágyat
szeretnék ébreszteni benned
hogy örülj nekem
hogy ölelj át mint szél a fákat
mint ereimben a vér a ...
Olvasták: 344
Részletek
A halál nem tabu-téma,
beszélni kell róla.
Sokféleképpen érint bennünket,
borzolja érzelmeinket.
Saját leendő halálunktól
rettegve fázunk,
noha néha rá vágyunk.
Számos okunk lehet erre,
bátorságunk a tettre
kevés.
Szeretteink halála fájdalom,
lelkünket megrázó alkalom,
hosszan elhúzódó
emlék-adó.
Számunkra idegenek ...
Olvasták: 488
Részletek
Az vagy nekem,
mint Nap az égen,
ragyogó csillagok sötét éjen,
mint színes virágok
tavaszi réten.
Te vagy a Nyár,
gyümölcs a lombok rejtekén,
langyos eső a tó tükrén.
Kalandos álom,
havas hegyeket járva párom,
támaszom, sziklám, várrom.
Hajnali édes ébredés,
az álmot szél fújta szerteszét.
Te voltál a boldogságom,
az ...
Olvasták: 509
Részletek
Fáj mikor nem vagy velem,
hiányod gyötrőn sebzi lelkem.
Mint a kép nélküli keret,
mely mélabún mereng ködös homályba,
egy erdei festmény fák nélküli világa.

Természetes az élethez a föld a víz, a levegő
nélkülük csupán a bolygónk egy marék porfelhő.
Légy nekem a föld, melybe gyökerezhetem,
víz melyben lelkünk fonódva úszunk együtt ...
Olvasták: 410
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére