Ma mondjuk, hogy: igen…

Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap,
Az állam után, isteni áldást ad még a pap…
Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap.

Már öltözünk és megyünk igent mondani,
A násznép meg még csak, most kezd koccintani…
Már öltözünk és megyünk igent mondani.

Isteni a szerencsém, hogy kifogtalak, ...

Átélés: sedoka -ban…

Hallatszik, erdő
Zaja, új reményt mesél.
Megújulás ideje.

Sarjad a levél,
Szél jön, erdő meg üzen!
Legott nagy, lombkorona.
*

Szellő, már virgonc
Lombosodó ágak közt.
Bokor… madár bujóda.

Csepegő eső
Itatja a rügyeket!
Szomjúságoltó felhő.
*

Sercegve perceg
A réten a ...

Van, ki szeret, van, kit szeretnek.
Ez bizony része az életnek,
De van, ki nem tud szeretni
És aki nem mutatja ki.

Nem tud örömet szerezni,
Aki azt nem mutatja ki,
Pedig része lenne életnek,
Látni, érezni, hogy szeretnek.

Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc

Madárdaltól hangos az erdő,
Mezei csokor lett a mező,
Mégis kizöldül a temető.

Nap bekacsint függönyön keresztül,
Családban, lakásban öröm zendül,
Jó idő jön, tavaszon keresztül.

A tél mérge végre már elfolyik,
Sáros hólé tetőről lefolyik,
Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik.

Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc

Zelenka Brigitta

Flóra
Édesanyádnak ringó kincse,
reménység-hajtás, üde fény,
milyen ős titok formált szépre,
ily tökéletesre, kicsi lény?

Szívkagylóból egy drágagyöngy,
öröm-csiszolta, várva féltett,
sejtések útja a végtelenből
ide ki, hogyan vezérelt?

Nyíló szirom a bársony arcod,
tengermély szemed úgy ...

Talpamon pihen meg a homok puhasága,
bőrömön nyúlik el a szellő simogatása.
Napsugarak öntik el pólusaim,
melengetik magukba mélységeim.

Eső cseppjei áztatnak magukba,
a természet vetkőztet meztelen valómra.
Lelkem gátlásai olvadnak a semmibe,
és lesz önmaga vakító teljessége.