Van, ki szeret, van, kit szeretnek.
Ez bizony része az életnek,
De van, ki nem tud szeretni
És aki nem mutatja ki.

Nem tud örömet szerezni,
Aki azt nem mutatja ki,
Pedig része lenne életnek,
Látni, érezni, hogy szeretnek.

Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc

Madárdaltól hangos az erdő,
Mezei csokor lett a mező,
Mégis kizöldül a temető.

Nap bekacsint függönyön keresztül,
Családban, lakásban öröm zendül,
Jó idő jön, tavaszon keresztül.

A tél mérge végre már elfolyik,
Sáros hólé tetőről lefolyik,
Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik.

Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc

Zelenka Brigitta

Flóra
Édesanyádnak ringó kincse,
reménység-hajtás, üde fény,
milyen ős titok formált szépre,
ily tökéletesre, kicsi lény?

Szívkagylóból egy drágagyöngy,
öröm-csiszolta, várva féltett,
sejtések útja a végtelenből
ide ki, hogyan vezérelt?

Nyíló szirom a bársony arcod,
tengermély szemed úgy ...

Talpamon pihen meg a homok puhasága,
bőrömön nyúlik el a szellő simogatása.
Napsugarak öntik el pólusaim,
melengetik magukba mélységeim.

Eső cseppjei áztatnak magukba,
a természet vetkőztet meztelen valómra.
Lelkem gátlásai olvadnak a semmibe,
és lesz önmaga vakító teljessége.

Karácsonynak ünnepe,
Égnek fénylő csillaga,
Betlehemben megszületett
A kis Jézuska.
Megszülettél én reményem,
Aludj csendben, békességben,
Aluldj csodás teremtmény anyád ölén.
Puha, fehér takaró borítja a tájat,
karácsonyi illatok töltik be a házat.
Kívánd, hogy amit ma éjjel gondoltál
ugyanúgy igaz legyen holnap, s holnapután. ...

Őszi ének..


Pirosló pompával
gyúlt az őszi ének.
Levedlő ruhámban
láttalak téged.
Emlékek zuhataga
öntötte el lelkem,
örökkön előttem álló
múzsa vagy Ki,
megmarad bennem.

Az őszidők tánca.
Téged, nevetve látva
csendülő hangoddal
betöltve szívem..
Libabőr futott,
szalad át rajtam.
Sárgálló ...