Nem múlnak bennem a nyár éjszakák
Bőrünkön izzott a holdvilág
Ó még nem oly rég

Köröttünk bontott vitorlák
Voltak omló takarók s hajkoronák
Ó még nem oly rég

Szórta csillagos mosolyát
A titkokkal tűzdelt nagyvilág
Ó még nem oly rég

Tóba hullik a kő
Csobban a csönd mély szemében
Fodrot vet az idő
S elsimul a végtelenben

Tóba hullik a kő
Szoríts magadhoz kedvesem
Fodrot vet az idő
Ringass, ringass szelíden