Illatozó rózsám, gyönyörű virágom,
nélküled nappal is örök este van.
Légy a boldogságom, legyél a hű párom,
tehozzád szárnyal fel, esdeklő szavam!

Harmatos gyöngyöm vagy, óceánok éke,
szívemnek szerelme, érted epedem.
Galambom, tubicám, türelmemnek vége,
megemészt engemet a nagy szerelem.

Tündérszép királynőm, nem hagy el a remény,
rubint az ajakad, hófehér karod.
Csak terád vártam rég, herceged leszek én,
suttogva imádlak, hogyha akarod.

Kecses kis őzikém, kristályszemű árvám,
miattad virrasztom át az éjszakát.
Hajnali nyírfácskám, szerelmetes mátkám,
könnyek közt rebegve sírom érted át.

Fátyolos szemekkel elmosódva nézem,
kitárt karjaiddal mint rohansz elém.
Gyönyörű királylány, alabástrom képen,
szeretlek te édes égi tünemény.

Szívecském, ölelj át, szerelmetes párom,
magadhoz úgy szoríts ahogy senki sem.
Hallod é kisrigóm, arany napsugárom,
hogyan ver éretted repeső szívem?

Mert te vagy kertemnek legszebbik virága,
melyben a kedvemet egyedül lelem.
Csak téged öntözlek, hogy ne maradj árva,
ezen a világon nem kell más nekem!

Debrecen, 2007. 02. 01.