Az éjszaka sötétje takarja a vidéket.
Befed köpönyegével minden rosszat, szépet,
gondokat, örömöket, ám támaszt új reményt
és másnapra újabb lehetőségeket,

hogy holnap talán minden másabb és szebb lehet.
Merjük remélni, hogy minden sokkal jobb lesz,
hogy minden sokkal szebbé fog válni.
Ehhez a ma tanulságait át kell gondolni,

jó és rossz tapasztalatait le kell vonni,
a jó tapasztalatokat fel kell használni.
De míg az esti tájat nézem, álmos leszek.
Befejezem az írást és aludni megyek.