Sokan vágynak szépség-hit ékszerekre,
melyeken Remény címere ragyog.
Ám jeleket küld lenézőn az égbolt:
az istenek sem halhatatlanok.

Feltámadás? A Húsvét csendje mélyén
érzem: mindig csalódik, aki vár -
Jóra. Istene börtön-sziklasírban
halott rabszolga, - bármily Nagy Király!

Feltámadás? Könnycseppek hullnak csengők
kelyhéből, de a sziklasír marad.
Harangok! Egyszer hangotok megáldja
isten-emberszív, - tényleg szent, s szabad?

Feltámadás? Öröm? A Húsvét táján
hány szív maradt hű hozzád, Becsület?
S hány szeretett volna?! Olykor a kényszer
kínzó Keresztnél is kegyetlenebb…

Feltámadás? Öröm? Hiába Húsvét.
A sziklasírban ott maradt halott.
Szépség-hit ékes egykori ígéret…
Csillagtalan ég, - hol a Csillagod?