Mikor az \"Igen\" elhangzott,
zúgtak, zengtek a harangok,
tudatták, hogy mindörökre,
két élet van összekötve.

Innen futva telt az idő,
- mosolyban az életerő,-
együtt minden sikerülhet,
nem kívántak nagyszerűbbet.

Sok- sok év telt már azóta,
lettek apóka, s anyóka,
mindkettőjük hajszálára
ezüstöt szőtt a sors mára.

Egymást nézik békességben
csokor helyett bot a kézben,
szemek pajkos villanása,
tudja mit gondol a társa.

Bármit változhat a világ,
újra egymást választanák,
ne legyen efelől kétség,
vidámság kell, s jó egészség.

A harangok ismét zúgnak,
hatvan évet felül múlnak,
tudatják, hogy mindörökre
két élet van összekötve.