Egy kis mókus egymagában
üldögélt egy fa odvában.
Valamit tenni kéne!
Finom diót enni kéne!

Gondolatát tett követte.
Ágról ágra lendült teste!
Szép dióval a mancsában
nem vette észre nagy buzgalmában,

hogy egy barna kutya szaglász az árnyékban!
Meglátva egymást kővé dermedtek nyomban!
De nem így a szemfüles tolvaj szarka,
aki némán megbújt a fa odvában.

A kis mókus a diót lepottyantotta.
A szarka azt tüstént a csőrébe kapta!
Kővé dermedt a mókus meg a kutya!
A dió a gyorsabbnak lett zsákmánya!