Még fáj a hiányod, de lassan megszokom,
nehéz a szívem .
De ha este elalszom,
csak arra gondolok,
hogy a mindennapi gondok egyszer el múlnak,
és a hiányod is már a múlté,
mint ahogy a múlt idő is két t.
Párosan csak a múltban lehet?
A jelen csak sötét felleg ,sötét verem?
Van belőle ki út, ez a gyógyír csak az idő,
mely mindent megold.
És ott a jövő,
mely akár lehet nyerő mező,
rajtad múlik minden,
kérdőjel rajta van minden friggyen.
Nehéz az élet, de megszokod,
így hát légy erős ,
mert az életedért CSAK TE VAGY A FELELŐS!