Ha nem volt szoknyácskám divatos,
varrtál a saját szoknyádból aranyost.
Két szorgos kis kezed tésztát gyúrt nekem,
hogy legyen mit ennem,ha nem volt semmi sem.

Hajnali hidegben értem jöttél fázva,
hogy időben érjek én az óvodába.
Nagyanyám!Hogy háláljam meg neked?
Megfogom reszkető öreg kis kezed.

Ülj csak most nyugodtan foteledben,
míg én a tejet melegítem.
Átmelegszel tőle,gondolva a múltra,
átélve az életed újra meg újra.

Nem kell dolgoznod se aggódnod többé,
unokád gondol rád mindörökké.