Nevezzenek bolondnak,
De mégis mit gondolnak,
Akik csak úgy, kedvükre gyilkolnak?

A Hősök és Fegyencek korában élünk,
Talán még nem tudja népünk,
De így nemsokára lesz mitől félnünk.

A világ egyre rosszabb, már nem szépül,
A Föld körbeforog felügyelet nélkül,
És házaink helyére pedig TESCO épül.

A szerelem gyümölcse az adósság lett,
A becsület és a hit elveszett...
Nem ezért szült minket düh és szeretet.

A megtagadás pártoló szentjei
Ha kedve van, s úgy érzi
A sarat a cipőjéről mind ránk törli

Ez már a szégyen, Te is érzed?
Valakik név nélkül haltak meg érted
Anélkül, hogy Te valaha is kérted.

Hová mennek majd a mártírok.
Ha kezelik magukat a vírusok?
Hová megyünk mi mind, ha nem menthetjük a világot?

A pillanat eljött, de csinálnak bármit?
Csak beszélnek, de nem tesznek semmit,
Ami ezen a helyzeten nem ront, de javit.

Szóval hagy égjen a gyufa,
Hogy gyulladjon be a bomba.
És imádkozz, hogy meglegyen boldogsága!

Csak a legsötétebb órán fog eszünkbe jutni,
Az időt nem lehet már visszahozni,
És az egész világ el fog veszni.

Álmodj tehát, Magyarország,
Álmodj szép, dicső világ!
És higgy el mindent, ha a médiában mondják!