Ha az ép medve, elismerésére ránéz, jusson csak eszébe,

Húsz év kellett egy általa gyűlölt, nyomorék - \'bocs\' leteperésére!



Régen kezdődött ...



A hosszú füvű, ligetes réten

Egy medvebocs futkározott víg- derűsen.

Torz teste volt, - bicegett,

Mégis játékosan bukfencezett.



Egy életerőtől duzzadó medve

Szemeivel \'kiszúrta\',

S lábait, sebesre gyorsította.



Közbe száját nagyra tárva,

A bocsot ölni, megkívánta!



Futott felé, utolérte,

A bocsot gyorsan nyakon csípte!

A medvetársak ott termettek,

S a támadónak nekiestek.



Az ép medve mindig hátrált,

Ha a medvék megvédték a torzbocs jogát!

De ha a bocs egyedül volt,

Az ép medve rája tromfolt.



Karmolta és marcangolta,

A húsát gyakran kiharapta!

A medvebocs a fájdalomtól sikoltott,

Segítségért vonyított!



Egyre inkább azt érezte,

Hogy a támadástól fogy ereje!

Sokszor bizony összecsuklott

Ha a támadó rátaposott.



Az öregedő ép medve volt az erősebb,

A sebzett medve végtagjai évről - évre gyengültek!

Ahogy haladtunk a nehéz, vaskos időbe,

Sok sebfolt esett barna - bundás torzbocs egész bőrére.



Ezt látva; félelmükben



A többi medvék a bénától elszéledtek,

S pitiztek az ép medvének!

Az ép medve eldöntötte:

„Van már elég segítsége,

Hogy a bénát kivégezze.”



Egy tudós Medve lett a medvék királya,

Rámordult az ép medvére, mint az ép medvék tudományos bírája.

De az ép medve a Medvék királyának azt mondta:

A bocs sikoltásait, mint őrültséget, magáról hárítja!

A Medve király hitt az ép medvének

Az ép medve hazugságban dúskáló, hamis ítéletének.

Jellemzését elfogadták, - dicsérettel jutalmazták!

Magas rangra fölemelték, - medve díjjal kitüntették!

Az ünnepségen a többi medvék is tapsoltak,

Éljenezték az ép medvét, mindazok, kik ott voltak!



A magára hagyott bocs könnycseppjeiből van kirakva, az a szavanna,

Amin az ép medve a babérkoszorúig haladt.

Lábnyomát mélyen a bénabocs lelkébe nyomta,

Ahogy e kitüntetésig két évtizeden keresztül az utat taposta.



A bénabocs könnycseppjeiből áll fenn az a hegy,

Aminek csúcsára az ép medve felemelkedett!

S az eleven étek jajongásának fokain keresztül

Kapott a csúcson, brummogó dicséretet!



Ha az ép medve, elismerésére ránéz, jusson csak eszébe,

Húsz év kellett egy általa gyűlölt, nyomorék - \'bocs\' leteperésére!