Van az életemnek értelme? Szeretni
téged és felolvadni benned? Ej, ennyi
lenne? Óh, több ennél: érted élni, veled
élni, vágyódni utánad. \'Édes Istenre

is megesküszöm, minden magasztalásnál
és minden szóvirágos áradozásnál
sokkalta többet ér: szeretni s nem az, hogy

engem szeressenek, hanem az, hogy azt az asszonyt

szerethetem.\' Szerelmem olyan, mint a láng,
most is lobogva lángol, és ami talány
volt, ott homály elillant. Te vagy életem
koronája, általad nyert létem értelmet...


(Budapest, 2012. 07. 08. Erdős Pál Attila)