Fehér virág, fehér ruha...
(Vőlegény fon koszorúba!)
Nem is oly rég, még kislány voltál,
Alig vártad, hogy babázhassál.

Sötét ruha, fehér ing...
(Férjed lelke, szívedbe ring!)
Kezed pihen kezében,
Festmény vagy a lelkében.

Úgy maradsz számára Vénusz,
Ha emlékszel; mit mondott az öreg Rémusz:
\'Ha a földi hívságok nem rontják meg,
Hosszú ideig lesz társa a tiszta léleknek.\'

Maradj tiszta lélek, s akkor meglátod;
Senki nem hagy el, - sem a férjed, sem a barátod!
De ha szirénektől hagyod elcsábíttatni magad,
Könnyen veszélybe sodrod házasságodat...

Ahogy fénykép formájában nézem az esküvőre készülés örömét,
Benned fedezem fel szüleid arcát, jellemét!
A mi hitünket, - az ötvenesek hitét látom benned, - a jövő reményét!
Gyermekeitek - e maroknyi népért érzett felelős cselekvését!

Bocsáss meg, nem kioktatni akartalak.
Aggódom sorsunk, a sorsotok miatt!
Ez a nemzet tele van sok vérző sebbel,
Az aggódás együtt jár minden esküvővel!