Legelőn a gémes kútnál
csendben delel a gulya,
pásztor mellett fűben hever,
hang nélkül egy furulya.

Útja felén, - mintha állna,
égen izzó tűzkorong,
kevés enyhet adhat most a
szomjas, tikkadt fűzfalomb.

Szegett fejjel egy csomóba
verődött a racka nyáj,
szikes föld kérges felszínét,
díszíti a tarka nyár.

Némán állnak az állatok,
nem mozdul a vaskolomp,
izzó levegőt rezegtet
a perzselő napkorong

távol... egy harang zúgása,
érces hangú üzenet,
gyengül a hő nemsokára,
utána csak jobb lehet.